2009-ben kezdtem el mélyebben foglalkozni az önismerettel, és különösen szerencsésnek érzem magam, hogy szinte azonnal rátaláltam a pszichodráma módszerére. Ennek az irányzatnak elsősorban a dinamizmusa, játékossága, spontaneitása és hatékonysága ragadott magával. Kiemelkedő értékének tartom, hogy teret ad az úgynevezett acting out-nak – vagyis annak, hogy a tudattalanban megbúvó konfliktusok, feszültségek és vágyak a cselekvésen keresztül kifejeződjenek. Ez a fajta önkifejezés lehetőséget kínál olyan konstruktív viselkedésformák kialakítására, amelyek csökkentik a szorongást és a stresszt, helyreállítják az érzelmi egyensúlyt, pozitívabb szemléletet eredményeznek az aktuális élethelyzetekkel kapcsolatban, és hosszú távon is cselekvő hozzáállásra ösztönöznek.
A pszichodráma hatékonysága számomra kezdettől fogva egyértelmű volt. Személyes és szakmai élményeimet tovább mélyítette a gyermekpszichodráma módszerének megismerése, amely a gyermeki lélek gazdag érzelemvilága és sajátos belső logikája révén új dimenzióval bővítette ezt a módszert. Különösen értékesnek tartom azt a folyamatot, ahogyan a gyermekek a szimbolikus térben képesek formát adni tudattalan késztetéseiknek – olyan szerepeket és karaktereket jelenítve meg a játékban, amelyeket bár nem tudatosan választanak, mégis jelentőséggel bírnak fejlődésük szempontjából. Megtisztelő és szakmailag inspiráló részese lenni annak a folyamatnak, ahogyan a gyermekek belső világa fokozatosan szerveződik és alakul a dramatikus játék során.
Munkám legfőbb célja, hogy támogassam a gyermekeket saját belső erőforrásaik felfedezésében, bátorítsam őket legmélyebb vágyaik kifejezésére, segítsem őket abban, hogy megküzdjenek nehézségeikkel, és megtapasztalják, hogyan tudnak új képességeket mozgósítani önmagukban. Mindezt annak érdekében, hogy bizalommal, nyitottsággal és önazonosan kapcsolódhassanak másokhoz.