“Átlagos szült nő. Sajnos nem tudok mást mondani. (csend) Ha ennyire zavaróak a tünetek – bár én nem találtam különösebb problémát – őt keresse (név, telefonszám), gátizomtornával esetleg lehet még javítani a helyzeten. (cetlit átad)“
Le voltam forrázva. “Üdv a klubban!” Ennyi?! Macerás vagyok, amiért nem vagyok megelégedve azzal, ami nekünk nőknek szülés utánra “jut”. Egyszerre éreztem magamat becsapva és kiszolgáltatottnak. 1 évig naponta 3×20 percet csináltam a gátizomtorna-gyakorlatokat (ez még nem Kriston Intim Torna volt), abban sem voltam teljesen biztos, hogy jól végzem őket… Javult a helyzet, de nem volt az igazi.
Második gyerekünk érkezése után ismertem meg a Kriston-módszert. A tornát olyan apró lépésenként tanultam meg, hogy teljesen biztos voltam benne, hogy jól csinálom. Az önismereti része pedig bónusz volt számomra. Néhány hét gyakorlás után már tudtam, hogy olyat találtam, ami nekünk nőknek igazi kincs.
Ott értettem meg, hogy a női alhas sérülékenyebb, csak minket nőket arra tanítottak, hogy elfogadjunk egy csomó mindent, és legtöbbször nem hívják fel a figyelmünket a megelőzésre, de sokszor a megoldásra sem.
Ott jöttem rá, hogy mennyire vakon megyünk bele a szülésbe, de a szexualitásba is, és mennyi tévhit, tudatlanság, szégyen kötődik ahhoz a területhez, ahol ilyen fontos dolgok történnek.
Ott döbbentem rá, hogy mennyi mindent tehetünk mi magunk a női szerveink egészségéért… és ezt tanítani is akartam. Mert nem elég csak az orvosra számítani. A legjobb szülész sem tudja a mi gátizmainkat felkészíteni a szülésre. De a szokásainkat, érzelmeinket sem várhatjuk, hogy más gondolja át és változtassa meg helyettünk. Viszont mi ezt mind meg tudjuk tenni, és ez hatalmas előrelépést jelent. Így lettem közgazdászként Kriston tréner.